Meg sem tudom mondani milyen régen láttam már fecskét. Van annak már húsz éve is.
A hét elejét Zádorfalván töltöttem. ez a kis gömöri falu sok csodát rejteget, de erről majd egy későbbi blogban lesz szó.
Szálláshelyem egy helyi szép kúria-épület volt. Ezen a vidéken a kúriákat tornácosra építették. Hétfőn reggel a csöndben és a szép vidékben gyönyörködtem, amikor megpillantottam a tornácon egy fecskefészket, benne több fiókával. Tulajdonképpen az ő csivitelésükre lettem figyelmes. Szinte ütemesen pár percenként egy-két másodpercre zajongtak mindig. Persze mikor megláttam mi is történik, már szaladtam is a fényképezőgépemért. A szülőpár szinte percenként fordulva hozta a négy fiókának a finomabbnál finomabb falatokat. És ez így ment szinte egész nap.
Másnap reggel szintén a tornácon ültem, mikor észrevettem, hogy szinte üres a fészek. A fiókák egy része (később a többi is) kiült a házhoz vezető villanydrótra. Tollászkodtak, próbálták a szárnyaikat és időnként megjelent az anyjuk. Csivitelt nekik egy kicsit azután sorba rávette őket egy kisebb kör repülésre. Igazi fecskeiskolát és benne repülés órát láttam. Persze, hogy erről is készültek képek. Igaz, magát a repülést nem bírtam megfotózni, mert a fecskék olyan gyorsan repülnek…
